Elhunyt Dr. Nagykálnai Tamás
Nagykálnai Tamástól kell most búcsúzom, aki nemcsak régi kollégám, mentorom, de igazi jó barátom is volt. Csak elszoruló torokkal tudok rá emlékezni.
1942.12.03-án született, most decemberben töltötte volna be a nyolcvanadik életévét.
Édesapja Terézváros egyik köztiszteletben álló körzeti orvosa volt. Nyilván az ő példája is mutatott utat, hogy a Madách Gimnázium elvégzése után Tamás a pécsi Orvostudományi Egyetemen kezdte meg tanulmányait. Olyan híres professzoroknál tanult, mint Lissák Kálmán neuroendokrinológus, Szentágothai János, Halász Béla, Donhoffer Szilárd, Romhányi György, Kerpel-Fronius Ödön, hogy csak a legkiemelkedőbbek nevét említsem. A tanulásban nem csak a kötelességtudás, hanem a tudásszomj is motiválta. Érdekelte az orvostudomány, szerette felismerni és megérteni az összefüggéseket. A pécsi egyetemi évek alatt a sok tanulás mellett azért jutott ideje a kosárlabdára és bárokban zongorázott esténként.
Négy és fél év pécsi tanulás urán a Budapesti Orvostudományi Egyetemen fejezte be tanulmányait 1966-ban.
Traumatológusként kezdett dolgozni Miskolcon, majd 1968-ban került az egykori Weil Emil, a mai Uzsoki Utcai Kórházba, ahol a nagy tekintélyű Vándor Ferenc professzor volt a Rádium Osztály vezetője. Először onkoradiológiai (így hívták abban az időben a sugárterápiát), majd klinikai onkológiai szakvizsgát szerzett. 1973-tól kezdődően a Berlin-buch-i Robert Rössle Klinikán, a stockholmi Karolinska Intézet híres Radiumhemmet Osztályán, az Egyesült Államokban a Yale Egyetemen (New Haven, Connecticut), valamint a houstoni MD Anderson Cancer Centerben töltött több hónapos szakmai tanulmányutakat. Vándor Ferenc halálát követően Németh György professzor vette át az osztály vezetését, aki egyidejűleg Heidelbergben is dolgozott vendégprofesszorként. Az ő hosszú idejű távollétei alatt az osztályt Nagykálnai Tamás vezette.
1993-tól 2007-ig, nyugdíjba vonulásáig több, mint 30 nemzetközi fázis 2-3 klinikai gyógyszervizsgálatban vett részt, mint vezető- vagy társvizsgáló. Egy nagy nemzetközi study-ban (PANDORA) az összes résztvevő centrumnak vezető vizsgálója volt. Az eddigi talán legnagyobb emlőrákkal foglalkozó nemzetközi klinikai vizsgálatban, amelybe közel 9000 beteget választottak be (ATAC trial), a steering committee tagjává választották.
Én 1979-ben kerültem az osztályra, ahol Tamás gyorsan átsegített a beilleszkedés nehézségein. Szeretettel és barátsággal fogadott, soha nem éreztette a szakmai fölényét, holott ő akkor már adjunktus volt. Gyors baráti egymásra találásunkban talán az is segített, hogy mindketten a nyilas jegyében születtünk. Ennek megfelelően kellően önfejűek és sértődékenyek voltunk. Mégis egy életre szóló barátság alakult ki közöttünk. Sokat utaztunk, még nyaraltunk is együtt. Tamás imádta Görögországot, a görög emberek minden nehézséget legyőző életszeretete közel állt hozzá. Azt vallotta, hogy csak egy életünk van, tehát ki kell használni annak minden percét. Nem voltak ellenségei, rosszakarói, valóban mindenki szerette és ő is mindenkit szeretett. A betegei imádták, felnéztek rá, közvetlensége nem csorbította a szakmai tekintélyét. Mi, a kollégái talán egy kicsit irigyeltük is, mert volt bátorsága a saját elvei, érzései és vágyai szerint élni. A véleményét soha nem rejtette véka alá, kiállt az igazáért, de ha hibázott, azt is mindig belátta. Őszinteségéért sem orrolt meg rá senki. Stílusa könnyed volt, pedig a könnyedség alatt mélyreható, alapos szakmai tudás húzódott.
Évtizedeken keresztül szervezte az osztályon azokat a társasági programokat – ma úgy mondanánk a team-building-eket – amelyek révén egy igazán baráti, összetartó kollektíva kovácsolódott össze.
A csaknem 40 év alatt, amíg az Uzsoki Utcai Kórház Onkoradiológiai Osztályán dolgozott, szinte megszámlálhatatlan előadást tartott – remek előadó volt - ontotta magából a tudományos közleményeket, több könyvfejezetet és önálló könyvet írt. A nyugdíjas éveiben is, sőt még a halála előtti hónapokban is, amikor már nagyon beteg volt és mindenki más csak önmagába fordult volna, ő folyamatosan dolgozott, volt türelme, hogy puszta érdeklődésből rengeteg közleményt elolvasson, cikkeket írt és egy híján ezer(!) cikkreferátumot küldött az Orvostovábbképző Szemle online verziójára.
1992-ben, 30 évvel ezelőtt, Dr. Vass Lászlóval eltervezte és megalapította az emlő betegségeivel (főleg az emlőrákkal) foglalkozó Magyar Szenológiai Társaságot, melynek legutóbbi, jubileumi kongresszusára még két előadással készült, de ezeket már nem mondhatta el.
Drága Tamás, most elengedünk Téged, de a szívünkből soha nem bocsájtunk el…
Landherr László
2022.10.30.